Kedves olvasóim, igyekszem minél hamarabb hozni az új részeket, de ettől a hónaptól számomra megkezdődött az igazi nagybetűs ÉLET. A munkahelyem könyörtelen mint a legtöbb, legalábbis ha a beosztást nézzük. Nem foglak elfelejteni és igyekszek minimum hetente egy részt hozni, persze ha nem sikerül, hát azért bocsánat. A folyamatos műszak nehéz eset. de most itt a második rész, jó olvasást :D
***
FIGYELEM! +18
Azt teszem, ami nekem jó és most először nem törődök
azzal, mások mit gondolhatnak rólam.
- Itt élsz? – kérdezi meg és csak most ébred az ötlet, fogalmazódik meg bennem, hogy elköltözök Washingtonból.
- Igen Születésem óta.
- Szép város, de nem az én városom.
- Turista?
- Nem – elmosolyodik és folytatja – apámnak szállodalánca van. Beteg és most nekem kellett egy üzleti megbeszélésre jönnöm. Holnap délután már utazok is haza.
Figyelmesen hallgatom és közben az arcát tanulmányozom. Üzleti megbeszélés. Szálloda lánc. Valószínűleg gazdag.
Az eső még mindig esik és a jóképű srác kabátja sem véd már semmit. Egy utcával arrébb már fényes, népes utcán vagyunk.
- Nem volt szép tőlük, hogy nem köszöntöttek meg a születésnapodon – töri meg a csendet és a mosolygós arcomra komorság kúszik. Ez eddig még eszembe sem jutott. valóban semmit sem kaptam tőlük. Nem mintha annyira érdekelne a valami, de egy kis apróság jól esett volna. Nem válaszolok, csak lefelé nézek, és megyek, amerre vezet.
- Ne haragudj. Nem akartam ingoványos részre vezetni a társalgást – kér bocsánatot és sajnálom, mosolya őszintének tűnik.
- Semmi gond. Nem is tudom, hogy hívnak – szégyenlősen nézek rá. Való igaz, hogy azon kívül, hogy gazdag lehet, nem igen tudok róla semmit. Mégis vele megyek. Mi van, ha csak meg akar fektetni?
- Daniel. És ne aggódj, nem rabollak el. Tényleg segíteni akarok. Sőt az ittas állapotodat sem használom ki, bár be kell látni, nagyon csinos vagy – mosolyog és fülig elpirulok. Nem igen mondta még férfi, hogy csinos lennék. A bátyámon kívül persze. Azt hiszem megérkeztünk. Nagy üvegajtó előtt állunk meg.
- Elpirultál – suttogja felém, miközben megtartja nekem az ajtót és előre enged. Úgy teszek, mint aki nem hallotta. Örültem volna, ha nem jegyzi meg. Biztos vagyok benne, hogy most még pirosabb vagyok. Egyenesen a lift felé megyünk és belépünk. Rajtunk kívül még négyen tartózkodnak bent. Elgondolkodok azon, talán nem is volt helyes vele jönnöm. Odafent bármi történhet és én még sosem… Gondolatmenetemet a liftcsengő csilingelése szétszakítja. Daniel keze a hátam közepén és kiterel. Az ajtót egy gyors kártyahúzással már ki is nyitja. Kellemes meleg van. Viszont előbbi gondolataimtól rémülten állok a kanapé mellett. Lehet, hogy bántani akar. Leveszi rólam a vizes kabátot és én összerezzenek. Egy plédet hoz és rám teríti. Jó meleg. De nem engedem, hogy elvonja a figyelmem, ha esetleg futnom kéne.
- Te félsz tőlem – állapítja meg és előttem áll. Ránézek, de igaza van. Félek. Nem tőle, hanem, hogy bántani fog. Bár valami megmagyarázhatatlan húz felé.
- Nem kell félned. Nem egy bűnöző vagyok. Semmi nem történik, amit nem akarsz... – a nevemet mondaná, de rájön, hogy nem is tudja.
- Courteney – találom meg a hangom.
- Courteney – ismétli és a kanapé felé int – hozom az elsősegélydobozt.
Leülök és várok. Elsősegély doboz. Vajon minden szállodai szobában van? Vagy csak a nevesebbekben? Sosem voltam még szállodában. Nem kell sokat várnom és már visza is tér. Elém térdel és szabaddá teszi a térdem.
- Csípni fog – figyelmeztet, mielőtt a sebes térdemre keni a fertőtlenítőt. Felszisszenek. Tényleg csíp. Szakszerűen ragasztja le a térdem.
- Kész is – újra az a szívdöglesztő mosoly.
- Köszönöm – zavartan suttogom. Egymásba kapcsolódik a tekintetünk. Egészen mély és meleg a szeme. Olyan furcsa érzés. Szeretném közelebbről megismerni. Egészen közelről. Bárcsak lenne tapasztalatom. Sosem kellettem a fiúknak, pedig nem vagyok csúnya. Talán a bátyám miatt tartottak tőlem? De az is lehet, hogy tudat alatt szándékosan kerültem őket.
- Nem akarlak bántani Courteney – suttogja, és lassan hajol közelebb. Egészen lassan. Esélyt adva, hogy ha nem akarom, elhúzódhassak. Nem húzódok. Szemeim maguktól csukódnak le és csakhamar megérzem Daniel ajkait az enyémen. Óvatos. Még mindig lenne esélyem, hogy elhúzódjak. Akarom? El akarok húzódni? Kezével az arcomat simítja, miközben lágyan csókol. Visszacsókolok és hagyom, hogy a nyelve kutakodó útra induljon a számban. Mellém ül és finoman magához húz. Fura bizsergés fut át testem minden apró porcikáján. eddig ismeretlen érzéseket ébresztve bennem. Nem biztos, hogy jó dolog egy teljesen ismeretlen emberrel lefeküdnöm. Ráadásul először. Keze a gerincemen csúszik végig lefelé és a derekamnál megáll. Bizonytalanul emelem meg a kezem és mellkasára teszem. Már nem akarom megállítani. Akarom őt. Engedem, hogy elmélyítse a csókunk, másik kezemmel pedig a hajába túrok. Érzem, ahogy izmai megfeszülnek a tenyerem alatt. Elhúzódik. Zavartan és csalódottan zihálok. Ő is zihál. Annyira kívánom. Már az sem érdekel, hogy ismeretlen. Egy ennyire jóképű pasi, hogy tudna bántani?
- Biztos akarod? – suttogja. Bólintok.
- Azt hiszem igen – suttogok én is. Nem is bírnék rendes hangerőben beszélni. Talán el kéne mondanom neki? Kinevetne. Hisz 21 éves vagyok. Nem szólok, úgyis észre fogja venni, de remélem nem fog le állni. Soha nem akartam még semmit ennyire, mint őt. Már a tudta is megrészegít, hogy alig ismerem. Felnyalábol, és a szobába megyünk. Az ágy mellett állunk. Zihálva találnak ajkaink újra egymásra. A ruhám vizesen tapad rám. Keze felfelé indul a combomon és a ruha már a derekamig fel van gyűrve. Sietve szakítjuk meg a csókot és kezemet megemelve segítek neki, hogy le tudja rólam szedni a vizes ruhát. Mielőtt újra megcsókolna, én is leveszem ról a felsőt. Kezem néha megremeg a bizonytalanságtól, de hagyom, hogy az ösztönöm irányítson. Végre ruha nélkül is láthatom az izmait. Valóban jól kidolgozott a felsőteste. Végigsimítok a mellkasán és ismét csak azt érzem, hogy érintésem alatt megfeszül. Átkarol, és az ágyra enged óvatosan. Fölém hajol, és szemében csodálat tükröződik.
- Eszméletlen gyönyörű vagy – ajka a nyakamra vándorol és megcsókol egy pontot amibe belebizsergek. Mindenhol. Oh, istenem, van ennél jobb érzés? Keze becsúszik az ágy és a hátam közé. Ügyesen kapcsolja ki a pánt nélküli melltartómat és már landol is a földön. Hol kezével, hol az ajkaival kényezteti őket. Szinte fájnak a vágytól. Ívbe feszítem magam, hogy még jobban hozzányomjam a testem az övéhez. Lekerül rólam a bugyim és már csupaszon fekszem alatta. Csak néz. Rondának lát? El akarom takarni magam, de megállítja a kezem.
- Ne… - suttogja és olyan mély a hangja – szép vagy.
remegő kézzel nyúlok az övéhez, hogy kicsatoljam. Ujjaim kapkodóak a vágytól. Lejjebb tolom a nadrágját és ő segít nekem. Már rajta sincs semmi. Tágra nyílt szemmel nézek végig rajta. Minden férfi ilyen jól néz ki? Nem is értem miért maradtam távol eddig tőlük. Kíván engem. Látható. Szája és kezei a testemen munkálkodnak. Már úszom saját nedvemben és már nem tudok gondolkodni. Őt akarom, és azonnal. Egy pillanatra elszakad tőlem és a fiókhoz lép. Fóliacsomagot vesz elő, amit már fel is tép, és gyakorlott mozdulattal görgeti fel az óvszert. Egészen messziről ismét elönt a félelem. Újra felettem van és határozottan, de mégis óvatosan hatol belém. Megdermedek a fájdalomtól és fájdalmasan jajdulok föl. Hallottam, hogy fájhat, de nem gondoltam bele. Ő is megdermed, mikor rájön mi is történt.
- Te jó ég… te még… miért nem mondtad? – a fájdalmat már nem érzem, de menten elsüllyedek. Miért érzem úgy, hogy szégyen? Eltakarom az arcom és néhány könnycsepp is kiszalad a szememből.
- Abbahagyjuk? – nem vádol, az én szavamra vár. Megtenné értem. Lehámozza az arcomról a kezeim et és óvatosan lecsókolja a könnycseppeket. Nemet intek és megkeresem a hangomat is.
- Akarom, hogy folytassuk – suttogok és egy lágy csók kíséretében előre mozdul. Ismét csak fájdalom és megint megdermedek. Megáll és vár. Mikor megnyugszom, újra mozdul és szünet és újra. Már nem érzek fájdalmat. Megcsókolom és ő lassan mozogni kezd, de már nem áll meg. Felemelő érzés. Összehangolódunk és a tempó gyorsul. Hangosan nyögök és élvezek minden egyes lökést. A testem lassan megfeszül és robbanok. Életem első orgazmusa olyan hírtelen csap le rám, mint sas a gyanútlan áldozatára. Hangosan élvezek és körmeim Daniel hátába mélyednek. Nem kell rá sokáig várnom ő is követ és aztán rám rogy. Lihegünk és fürdünk a mámorban. Ez fantasztikus volt. Elpilledve bújok bele a karjaiba és hagyom, hogy az álom utolérjen és egy olyan világba repüljek, ahol a bátyám és a barátnőm is velem van.
- Itt élsz? – kérdezi meg és csak most ébred az ötlet, fogalmazódik meg bennem, hogy elköltözök Washingtonból.
- Igen Születésem óta.
- Szép város, de nem az én városom.
- Turista?
- Nem – elmosolyodik és folytatja – apámnak szállodalánca van. Beteg és most nekem kellett egy üzleti megbeszélésre jönnöm. Holnap délután már utazok is haza.
Figyelmesen hallgatom és közben az arcát tanulmányozom. Üzleti megbeszélés. Szálloda lánc. Valószínűleg gazdag.
Az eső még mindig esik és a jóképű srác kabátja sem véd már semmit. Egy utcával arrébb már fényes, népes utcán vagyunk.
- Nem volt szép tőlük, hogy nem köszöntöttek meg a születésnapodon – töri meg a csendet és a mosolygós arcomra komorság kúszik. Ez eddig még eszembe sem jutott. valóban semmit sem kaptam tőlük. Nem mintha annyira érdekelne a valami, de egy kis apróság jól esett volna. Nem válaszolok, csak lefelé nézek, és megyek, amerre vezet.
- Ne haragudj. Nem akartam ingoványos részre vezetni a társalgást – kér bocsánatot és sajnálom, mosolya őszintének tűnik.
- Semmi gond. Nem is tudom, hogy hívnak – szégyenlősen nézek rá. Való igaz, hogy azon kívül, hogy gazdag lehet, nem igen tudok róla semmit. Mégis vele megyek. Mi van, ha csak meg akar fektetni?
- Daniel. És ne aggódj, nem rabollak el. Tényleg segíteni akarok. Sőt az ittas állapotodat sem használom ki, bár be kell látni, nagyon csinos vagy – mosolyog és fülig elpirulok. Nem igen mondta még férfi, hogy csinos lennék. A bátyámon kívül persze. Azt hiszem megérkeztünk. Nagy üvegajtó előtt állunk meg.
- Elpirultál – suttogja felém, miközben megtartja nekem az ajtót és előre enged. Úgy teszek, mint aki nem hallotta. Örültem volna, ha nem jegyzi meg. Biztos vagyok benne, hogy most még pirosabb vagyok. Egyenesen a lift felé megyünk és belépünk. Rajtunk kívül még négyen tartózkodnak bent. Elgondolkodok azon, talán nem is volt helyes vele jönnöm. Odafent bármi történhet és én még sosem… Gondolatmenetemet a liftcsengő csilingelése szétszakítja. Daniel keze a hátam közepén és kiterel. Az ajtót egy gyors kártyahúzással már ki is nyitja. Kellemes meleg van. Viszont előbbi gondolataimtól rémülten állok a kanapé mellett. Lehet, hogy bántani akar. Leveszi rólam a vizes kabátot és én összerezzenek. Egy plédet hoz és rám teríti. Jó meleg. De nem engedem, hogy elvonja a figyelmem, ha esetleg futnom kéne.
- Te félsz tőlem – állapítja meg és előttem áll. Ránézek, de igaza van. Félek. Nem tőle, hanem, hogy bántani fog. Bár valami megmagyarázhatatlan húz felé.
- Nem kell félned. Nem egy bűnöző vagyok. Semmi nem történik, amit nem akarsz... – a nevemet mondaná, de rájön, hogy nem is tudja.
- Courteney – találom meg a hangom.
- Courteney – ismétli és a kanapé felé int – hozom az elsősegélydobozt.
Leülök és várok. Elsősegély doboz. Vajon minden szállodai szobában van? Vagy csak a nevesebbekben? Sosem voltam még szállodában. Nem kell sokat várnom és már visza is tér. Elém térdel és szabaddá teszi a térdem.
- Csípni fog – figyelmeztet, mielőtt a sebes térdemre keni a fertőtlenítőt. Felszisszenek. Tényleg csíp. Szakszerűen ragasztja le a térdem.
- Kész is – újra az a szívdöglesztő mosoly.
- Köszönöm – zavartan suttogom. Egymásba kapcsolódik a tekintetünk. Egészen mély és meleg a szeme. Olyan furcsa érzés. Szeretném közelebbről megismerni. Egészen közelről. Bárcsak lenne tapasztalatom. Sosem kellettem a fiúknak, pedig nem vagyok csúnya. Talán a bátyám miatt tartottak tőlem? De az is lehet, hogy tudat alatt szándékosan kerültem őket.
- Nem akarlak bántani Courteney – suttogja, és lassan hajol közelebb. Egészen lassan. Esélyt adva, hogy ha nem akarom, elhúzódhassak. Nem húzódok. Szemeim maguktól csukódnak le és csakhamar megérzem Daniel ajkait az enyémen. Óvatos. Még mindig lenne esélyem, hogy elhúzódjak. Akarom? El akarok húzódni? Kezével az arcomat simítja, miközben lágyan csókol. Visszacsókolok és hagyom, hogy a nyelve kutakodó útra induljon a számban. Mellém ül és finoman magához húz. Fura bizsergés fut át testem minden apró porcikáján. eddig ismeretlen érzéseket ébresztve bennem. Nem biztos, hogy jó dolog egy teljesen ismeretlen emberrel lefeküdnöm. Ráadásul először. Keze a gerincemen csúszik végig lefelé és a derekamnál megáll. Bizonytalanul emelem meg a kezem és mellkasára teszem. Már nem akarom megállítani. Akarom őt. Engedem, hogy elmélyítse a csókunk, másik kezemmel pedig a hajába túrok. Érzem, ahogy izmai megfeszülnek a tenyerem alatt. Elhúzódik. Zavartan és csalódottan zihálok. Ő is zihál. Annyira kívánom. Már az sem érdekel, hogy ismeretlen. Egy ennyire jóképű pasi, hogy tudna bántani?
- Biztos akarod? – suttogja. Bólintok.
- Azt hiszem igen – suttogok én is. Nem is bírnék rendes hangerőben beszélni. Talán el kéne mondanom neki? Kinevetne. Hisz 21 éves vagyok. Nem szólok, úgyis észre fogja venni, de remélem nem fog le állni. Soha nem akartam még semmit ennyire, mint őt. Már a tudta is megrészegít, hogy alig ismerem. Felnyalábol, és a szobába megyünk. Az ágy mellett állunk. Zihálva találnak ajkaink újra egymásra. A ruhám vizesen tapad rám. Keze felfelé indul a combomon és a ruha már a derekamig fel van gyűrve. Sietve szakítjuk meg a csókot és kezemet megemelve segítek neki, hogy le tudja rólam szedni a vizes ruhát. Mielőtt újra megcsókolna, én is leveszem ról a felsőt. Kezem néha megremeg a bizonytalanságtól, de hagyom, hogy az ösztönöm irányítson. Végre ruha nélkül is láthatom az izmait. Valóban jól kidolgozott a felsőteste. Végigsimítok a mellkasán és ismét csak azt érzem, hogy érintésem alatt megfeszül. Átkarol, és az ágyra enged óvatosan. Fölém hajol, és szemében csodálat tükröződik.
- Eszméletlen gyönyörű vagy – ajka a nyakamra vándorol és megcsókol egy pontot amibe belebizsergek. Mindenhol. Oh, istenem, van ennél jobb érzés? Keze becsúszik az ágy és a hátam közé. Ügyesen kapcsolja ki a pánt nélküli melltartómat és már landol is a földön. Hol kezével, hol az ajkaival kényezteti őket. Szinte fájnak a vágytól. Ívbe feszítem magam, hogy még jobban hozzányomjam a testem az övéhez. Lekerül rólam a bugyim és már csupaszon fekszem alatta. Csak néz. Rondának lát? El akarom takarni magam, de megállítja a kezem.
- Ne… - suttogja és olyan mély a hangja – szép vagy.
remegő kézzel nyúlok az övéhez, hogy kicsatoljam. Ujjaim kapkodóak a vágytól. Lejjebb tolom a nadrágját és ő segít nekem. Már rajta sincs semmi. Tágra nyílt szemmel nézek végig rajta. Minden férfi ilyen jól néz ki? Nem is értem miért maradtam távol eddig tőlük. Kíván engem. Látható. Szája és kezei a testemen munkálkodnak. Már úszom saját nedvemben és már nem tudok gondolkodni. Őt akarom, és azonnal. Egy pillanatra elszakad tőlem és a fiókhoz lép. Fóliacsomagot vesz elő, amit már fel is tép, és gyakorlott mozdulattal görgeti fel az óvszert. Egészen messziről ismét elönt a félelem. Újra felettem van és határozottan, de mégis óvatosan hatol belém. Megdermedek a fájdalomtól és fájdalmasan jajdulok föl. Hallottam, hogy fájhat, de nem gondoltam bele. Ő is megdermed, mikor rájön mi is történt.
- Te jó ég… te még… miért nem mondtad? – a fájdalmat már nem érzem, de menten elsüllyedek. Miért érzem úgy, hogy szégyen? Eltakarom az arcom és néhány könnycsepp is kiszalad a szememből.
- Abbahagyjuk? – nem vádol, az én szavamra vár. Megtenné értem. Lehámozza az arcomról a kezeim et és óvatosan lecsókolja a könnycseppeket. Nemet intek és megkeresem a hangomat is.
- Akarom, hogy folytassuk – suttogok és egy lágy csók kíséretében előre mozdul. Ismét csak fájdalom és megint megdermedek. Megáll és vár. Mikor megnyugszom, újra mozdul és szünet és újra. Már nem érzek fájdalmat. Megcsókolom és ő lassan mozogni kezd, de már nem áll meg. Felemelő érzés. Összehangolódunk és a tempó gyorsul. Hangosan nyögök és élvezek minden egyes lökést. A testem lassan megfeszül és robbanok. Életem első orgazmusa olyan hírtelen csap le rám, mint sas a gyanútlan áldozatára. Hangosan élvezek és körmeim Daniel hátába mélyednek. Nem kell rá sokáig várnom ő is követ és aztán rám rogy. Lihegünk és fürdünk a mámorban. Ez fantasztikus volt. Elpilledve bújok bele a karjaiba és hagyom, hogy az álom utolérjen és egy olyan világba repüljek, ahol a bátyám és a barátnőm is velem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése